Húsvét előtt történt, április 18-án. Az eső miatt egyszer már el kellett halasztanunk a fotózást, ezért nagyon izgultunk, hogy milyen időnk lesz. Reggel eldobtam a gyerekeket az oviba, utána szaladtam sminkeltetni. 9-kor érkezett meg a vonattal Franciska és Sári. Jó érzés volt meglátni őket, profi, összeszokott csapat benyomását keltették. Lepakoltak, körbevezettem őket a házban, hogy felmérjük a helyszínt, hiszen mindketten először jártak nálunk. Aztán főztem nekik egy kávét, és belecsaptunk a lecsóba.

A feladat, ami ránk várt, nem volt csekély. A komplett képanyagot aznap kellett legyártanunk: az összes fotót, ami a honlapra került, és a közösségi médiába is szükségem volt egy induló készletre. Két videót terveztünk eredetileg: egy olyat, ami a Greenster márkát mutatja be, elsősorban a tevékenységekre koncentrálva, de úgy, hogy képes legyen közvetíteni a mögötte levő életérzést is. A másik videó inkább a stílusról, hangulatról szólt volna, ez utóbbit azonban menet közben elengedtük, helyette egy rövid teaser készült inkább.

Sok munkát tettünk az előkészítésbe, hogy minden a lehető leggördülékenyebben mehessen. Volt egy profi forgatókönyvünk, amiben mindent összeírtunk: a helyszíneket, beállításokat, kellékeket és az időbeli sorrendet. Ez egy fontos sorvezető volt az egész napos megfeszített munka során, ugyanakkor időnként el is kellett térnünk tőle, ha a helyzet megkívánta. Franciska volt az, aki végig menedzselte a dolgokat, hogy ne maradjon ki semmi fontos. Stylist múltjából kifolyólag sokat segített a képek megkomponálásánál, illetve rengeteg werk fotót készített, aminek nagyon jó hasznát vettem a későbbiekben. Elmondhatatlanul sokat számított a jelenléte, ha nekem kellett volna mindenre odafigyelnem, miközben fotóznak, tutira szétestem volna már a felénél.

Hogyan zajlott a fotózás?

Külső helyszínen kezdtük a munkát, itt vettük fel a tanácsadáshoz kapcsolódó képeket. Hatalmas szerencsémre a szomszédaink pont építkeznek, és megengedték, hogy náluk forgassunk. Lénát még arra is sikerült rábeszélnem, hogy asszisztáljon ahhoz a jelenethez, amikor éppen "tanácsot adok". El tudjátok képzelni, mennyire vicces volt az egész, ahogy próbáltunk természetesen viselkedni ebben a helyzetben. Pedig még némi valóságalapja is volt a dolognak, hiszen a videóban megjelenő téglaburkolat az én javaslatomra készült. Az már csak hab volt a tortán, hogy még a sminkemet is Léna készítette! 

Gyors átöltözés után a jógás jelenet következett. Ezt követte a porté, majd két berendezett kép a teraszon. Ezekkel úgy elment az idő, hogy pikkpakk benne voltunk a délutánban, pedig még rengeteg beállítás volt hátra. A nap járását követve haladtunk végig a házon: előszoba, konyha, étkező, nappali, háló, dolgozó, igyekeztünk mindenhol a legjellemzőbb részleteket megmutatni. Ez sokszor nem volt könnyű, mert ami élőben látványos és szép volt, azt a kamera nem mindig látta. Kornél kutyánk szerencsére elég fotogén alkat, ezért róla nem volt nehéz jó képeket csinálni. Sári profin váltogatta a gépeket, hol fotózott, hol videózott, néha nem is tudtam követni, mi történik. A gyerekszobát a végére hagytuk, mert Sári szerette volna, ha a lakói is szerepelnek a képeken. 

Mit utáltam a legjobban?

A legnagyobb kihívást számomra egyértelműen a portré fotózás jelenette. Erről már írtam más fórumon, hogy micsoda stresszt jelent nekem, ha bele kell néznem a kamerába. Régi dolog ez, gyerekkorom óta nem viselem jól a szitut. Még poénkodtunk is előtte, hogy max. felbontunk egy üveg bort, ha másképp nem megy. Nos, elárulom, hogy szükség is volt rá! Mondjuk végül nem a portrénál került elő, mert azt még délelőtt letudtuk, és hát olyan korán azért mégsem illik inni ugye... A másik problémám, hogy néha nehéz belenézni abba a tükörbe, amit a kamera tart az embernek. A képek válogatásánál azzal kellett szembesülnöm, hogy szinte folyamatosan gondterhelt fejet vágok. Maradt is egy olyan jelenet a videóban, ahol ezt nem sikerült eltitkolnunk. De talán nem is kell...

Mi volt a legjobb része a napnak?

A legjobban azt élveztem, amikor kiderült, hogy mindjárt 16 óra van, és menni kell a gyerekekért, viszont még nem végeztünk a fotózással. Sári nagyon vagány volt, azt mondta, hogy szívesen elkísér. Úgy tűnt, hogy kifejezetten örül a spontán fejleményeknek! Bepattantunk az öreg Jeepbe és elrongyoltunk az oviba, közben Sári szorgalmasan videózta a tavaszi pompájukban zöldellő fasorokat. A gyerekek rugalmasan kezelték a helyzetet, hogy nem egyedül érkeztem, bekéredzkedtek a csomagtartóba, és már indultunk is hazafelé. Ők bezzeg nem olyan szégyenlősek, mint én, így remek fotóalanyoknak bizonyultak. Misi ugyan kicsit megsértődött azon, hogy Lenke többet szerepel a videóban, mint ő, de azért így is nagyon élvezte a dolgot. 

Utómunka

Sárit úgy beszívta a téma, hogy még aznap este átküldte a videó első, nyers változatát. Saját bevallása szerint nem bírta megállni, hogy ne üljön neki azonnal! Ez az első verzió később sem sokat változott, gyakorlatilag úgy volt jó, ahogy volt. Ráismertünk mindannyian, mert átjött rajta az, amit látni szerettünk volna. A lassú, nyugodt tempó, a házunk hangulata, az igazi anyagok, az időnként nyers őszinteség. 

Győződjetek meg róla ti is!

Videó: Volom Sári (Photon) 

Brand styling: Kollár Franciska (Lifestyle Brand Therapist)

Időközben elindult a honlapom, ahol a videót és az elkészült képeket is megnézhetitek!