Bizonyos országokban komoly kultúrája van az arról való gondolkodásnak, hogy hogyan érdemes élni. Számos könyv jelent meg arról, hogy a skandinávok vagy éppen a japánok mit gondolnak a „jó” életről, amiből kétségtelenül sokat tanulhatunk. De legalább ilyen hasznos lenne elgondolkodnunk azon, hogy saját elődeink mit és miért úgy csináltak, ahogy, és hogy ezek között az elvek között nem akad-e olyan, amit ma is érdemes lenne megfogadnunk?
Feje tetejére állt a világ: ami régen, az egyszerű, falusi emberek számára természetesnek számított, az ma a nagyvárosokban hiánycikk. A luxusnak az a formája, ami korábban a többség számára kívánatos volt, ma már egyre kevesebb embert érdekel. Átalakult az életünk és vele együtt változnak a preferenciák is: kevésbé vágyunk a csillogásra, annál nagyobb igény lenne tiszta levegőre, csendre és nyugalomra. Lassan, de biztosan növekszik azoknak a tábora, akik tudatosan egyszerűsíteni szeretnék az életüket. A slow mozgalom, a minimalizmus, a zero waste (hulladékmentes) életmód vagy akár a mindfulness (tudatos jelenlét) mind ugyanezt a témát járják körül, más-más hangsúlyokkal.
A tudatosan egyszerű életmód gyökerei
Vannak nemzetek, melyek kultúrájának szerves részét képezi ez a fajta szemlélet. A japán wabi sabi röviden a természetes egyszerűség bölcsességeként is fordítható. Mivel szerintük a világban semmi sem tökéletes, semmi sem befejezett és semmi sem állandó, ezért képesek meglátni a tökéletlenségben rejlő szépséget. A svédekben gyakorlatilag genetikailag kódolva van a mértékletességre való hajlam, a dánok pedig mesterei az egyszerű, hétköznapi örömök megélésének. Bár mi magyarok nem erről vagyunk híresek, mégis azt állítom, hogy a mi kultúránkban is megtalálható ez a fajta ősi, ösztönös életbölcsesség. Elég megfigyelnünk tradicionális népi építészetünket, hogy mitől olyan egységesek és szépek azok a házak, amikben elődeink éltek. Egyszerűen azért, mert - ahogy Kunkovács írja Ősépítmények című könyvében -
akkorára építették őket, hogy még éppen elég legyen, abból, ami kéznél volt és olyanra, hogy ne kelljen szégyenkezni miatta.
Fapados luxus a bokorban
Mi tehát a közös vonás a felsoroltakban? Az az egészséges, józan, pragmatikus hozzáállás, ami mentes a szélsőségektől, kerül mindent, ami felesleges vagy túlzó, és magától értetődő módon harmóniában van a környezetével. Erre a fajta természetes egyszerűségre törekszem én is az életem minden területén, így a lakberendezésben is. Modorosság, pózok, felvágás és nagyzolás nélkül. Közvetlenül, őszintén, sallangmentesen. Ezt jelenti számomra a fapados luxus a bokorban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.