Bevallom, nem vagyok könnyű helyzetben, amikor a saját házunk történetéről kell írnom. Annyian megírták már előttem, gyakorlatilag a teljes hazai sajtót bejárta a pilisi "Meseház" története. Akkor miért beszélek róla mégis? Mert ezen a projekten keresztül tudom a legegyszerűbben és leghitelesebben megmutatni azt, amiben hiszek, hogy a stílusos és fenntartható otthon elsősorban nem pénz kérdése.

Egyszer volt, hol nem volt…

2011 nyarán, a Művészetek Völgyében kezdődött a mi mesénk. A véletlen, és Cserge kutya hozott össze minket az Égigérő Építésszel. Év végére már Piliscsabán találtam magam, az idilli Klotildligeten, egy csendes kis zsákutca végén. Kiköltözésemkor egy 33 nm-es, szoba-konyhás garzon fogadott, amolyan igénytelen agglegénystílusban előadva. Mama a szomszéd lakásban, a konyhán keresztül közvetlen átjárással, hogy ne kelljen sokat zarándokolni, ha megéhezik az ember… 2012 nyarán megtartottuk az esküvőt a kertben, majd rá pár héttel megszületett a kisfiunk, Misi. Nem mondom, jó buli volt hárman egy szobában, mi azért mégis úgy döntöttünk, jobb lesz terjeszkedni kicsit.

Akkorára, hogy még éppen elég legyen…

Első körben úgy gondoltuk, hogy a tetőteret építjük be, mondván, hogy az a legolcsóbb megoldás, de az anyósom megvétózta az ötletet, mert nem szeretett volna fürdőszobát a feje fölé. Némi drámai közjáték után jöhetett az újratervezés. A férjem végül egy új konyha-étkező-nappalit tervezett a házhoz nagy, panorámás terasszal, plusz egy háromszintes "férfibirodalmat", amiben egy kis pince, egy garázs-műhely és (néhány évvel később) egy építész iroda kapott helyet. Így a régi konyha helyén ki tudtunk alakítani egy szülői hálót dolgozó sarokkal, a korábbi szobánkból pedig gyerekszoba lett. A két lakás közötti közvetlen átjárást megszüntettük, ez volt az ára az intimitásunknak és annak, hogy a legtöbbet hozhassuk ki a saját alaprajzunkból.

Abból, ami éppen kéznél van…

2014 tavaszán kezdtük meg az építkezést. A könnyűszerkezetes házon az ácsmunka, a gépészet és a villanyszerelés kivételével mindent a férjem csinált saját kezűleg. A födémeket és a falszerkezeteket, a nyílászárók beépítését, a léchomlokzatot, az egyedi szerkezetű, konzolos teraszt és az összes beltéri munkát. Padlózott, gipszkartonozott, falat burkolt, festett, bútorokat készített. 2015 februárjára vártuk a kislányunkat, Lenkét, addigra (ha fapados módon is, de) lakható állapotba akartuk hozni az új részeket. Ez végül sikerült, de nem volt könnyű menet. Az önerős építkezés minden megtakarított pénzünket és a férjem összes szabadidejét felemésztette. Áldozatos munkájának és sokoldalúságának köszönhetően a piaci ár 1/3-ából hoztuk ki a bővítést. Rengeteg beszélgetés, sok vita, olykor veszekedés kísérte a folyamatot, de végeredményben imádtuk ezt csinálni, összehozott minket a házunk.

Olyanra, hogy ne kelljen szégyenkezni miatta…

Az Égigérő Építész nem elégedett meg annyival, hogy van hol laknunk, belső kényszert érzett rá, hogy a szakma előtt is megméresse alkotását. 2017 nyarán befotóztatta a házat Magyarország egyik legjobb épületfotósával, Bujnovszky Tamással, és azzal a lendülettel benevezte a Média Építészeti Díjára. A 2017-es MÉD-en majdnem mindent elhozott a ház, amit lehetett: a fődíjon kívül az Europa Design belsőépítészeti különdíját és az Index különdíját. A Meseház nevet egyébként Földes András ragasztotta a házra, amit utólag is köszönünk neki. :) A projekt 2018-ban a Highligths of Hungary döntősei között volt, 2019-ben pedig bekerült a nemzetközi BIGSEE Architecture Awards győztesei közé.

Nyomtatásban először az Octogon Magazin publikálta a házat, ld.: Kézműves címszó alatt. Nem sokkal később a lakberendezési magazinok is megtaláltak bennünket. Megjelentünk a Nők Lapja Enteriőr 2018 tavaszi számában és az Otthon Magazin 2018 őszi Házak Különszámában. Mivel én éppen ekkor végeztem az enteriőr stylist képzést a Werk Akadémián, rajtam állt, hogy mit hozok ki ezekből a felkérésekből. Remek gyakorlóterep volt ez nekem, amiből duplán profitálhattunk: amellett, hogy a saját házunk lett az első referenciám, a fotózások mindig nagy lendületet adtak az otthonunknak, rengeteg minden kifejezetten ezek miatt készült el.

Fotó: Körmendi Imre (Nők Lapja Enteriőr)

Mi lehet a titka ennek a nagy érdeklődésnek és sikernek? 

Az egyik titok egészen biztosan az, hogy a népi építészet mindhárom alapelvét betartottuk a házunknál: akkorára építettük, hogy még éppen elég legyen, abból, ami éppen kéznél volt és olyanra, hogy ne kelljen szégyenkeznünk miatta. Mondjuk el kell ismernem, hogy az utóbbi szempontból nálunk elég magasan volt a mérce... :) A másik titok az, hogy bár az egész ház végtelenül egyszerű, praktikus és természetes, de van benne valami plusz, amitől az olcsó anyagok ellenére is prémium érzése lesz itt az embernek. Igazi fapados luxus a bokorban!

A Meseház projektről szóló sorozat keretében azt szeretném bemutatni nektek, hogy konkrétan milyen módokon nyilvánul meg ez a plusz hozzáadott érték a házunkban, vagyis hogyan lehet a fapados luxus filozófiát gyakorlatra váltani. Hamarosan folytatom!